Fontos leckét tanultam meg akkor, amikor olyasvalakibe voltam szerelmes, aki nem szeretett viszont

Már 22, 2019 by apost team

Bő öt évvel ezelőtt ismertem meg őt. Akkor azt hittem, ő lesz az az ember, akivel az életem hátralévő részét leélem majd.

A férfi, akit megismertem, áttört minden érzelmi falat bennem és a lelkem legmélyéig megérintett. Soha azelőtt még nem éreztem így, és pontosan tudtam, nekem erre van szükségem hosszú távon is. Olyan kötődést éreztem iránta, amilyet soha senki más iránt. Annyira meg tudtam nyílni előtte érzelmileg, ami számomra is meglepő volt.

apost.com

Ez a férfi felébresztett bennem valamit, amit nem is gondoltam volna lehetségesnek. Neki köszönhetően mélyen odabent megmozdult valami - mintha egy izzó a lehető legfényesebben világítani kezdett volna a bensőmben. Amikor vele voltam, azt a szenvedélyt még soha azelőtt nem tapasztaltam meg. Mintha kiszabadultam volna egy érzelmi kalitkából, amibe addig tudtomon kívül be voltam zárva.

Olyan volt ez az egész, mintha egy szerelmes történet főszereplője lennék. Azonban utólag rájöttem, hogy egyszerűen csak hazugságban éltem, ami pusztán látszatra volt az, amire vágytam. Az egész kapcsolat, és ahogy azt megéltem, csupán illúzió volt.

Ugyanis olyan férfiba lettem szerelmes, aki nem volt képes ugyanúgy szeretni engem, ahogy én őt. Jobban szerettem, mint amennyire ő viszont tudott volna engem szeretni. Ez lett életem egyik legfájdalmasabb és legdöbbenetesebb felismerése.

Lelkem legmélyéig megsebzett, amikor rádöbbentem, hogy soha nem fog tudni úgy szeretni engem, ahogy én őt.

Azt azonban nem tagadhatom, hogy életemnek ez a szakasza nagyon fontos volt számomra. Bár nem az elképzeléseim szerint alakultak a dolgok, e párkapcsolat örök tanulságként szolgált. Ő volt talán a legnagyobb hiba, amit valaha is elkövettem, de olyan lecke volt ez, amit meg kellett tanulnom.

Végső soron ő ébresztett rá, hogy milyen fontos önmagamhoz hűnek maradni. Ő tanított meg rá, hogy az őszinteséget mindenek felett meg kell becsülnöm. Szinte egyik pillanatról a másikra belészerettem. Nem kellett sok hozzá, hogy elhiggyem, örökre vele akarok maradni.

Ahogy azonban teltek a hetek és a hónapok, mintha szándékosan nem akartam volna meglátni az igazságot.

Kezdtem felismerni, hogy fokozatosan megváltozott, és már nem az a férfi, akibe eredetileg szerelmes lettem. De én konok voltam. Nem akartam elfogadni, hogy a realitás más, mint aminek én elképzeltem.

A őrá és kettőnk kapcsolatára vonatkozó összes figyelmeztető jelet figyelmen kívül hagytam. Észrevettem őket persze, de nem voltam hajlandó törődni velük.

Ebben az időszakban önmagamhoz nem voltam őszinte. Hazudtam magamnak, és minden energiámat abba öltem, hogy letagadjam az igazságot, ami pedig majd kiverte a szemem. Nem tudtam elviselni azt, hogy ami kettőnk közt van, az mégsem a nagy szerelem.

Kétségbeesetten vágytam rá, hogy ő is azt mondja nekem, mennyire szeret. Rettentően vágytam a szerelemre és szeretere, így nem törődtem azzal, hogy tőle ezeket nem kapom meg. Mélyen legbelül persze tudtam, hogy a párkapcsolatunk nem működik, de túlságosan sokáig tartott, amire be tudtam vallani magamnak, hogy ez nem rajtam múlik. Amikor végre sikerült, akkor csak annál jobban fájt.

Végső soron ő tanított meg arra, hogy nem mindenki érdemli meg az időnket vagy a figyelmünket. Még ha foggal-körömmel kapaszkodunk is abba a hitbe, hogy az adott dolog úgy lett elrendeltetve. Ha nem működik, akkor tehetünk vagy mondhatunk bármit, nem fog változtatni rajta.

Ő soha nem volt képes megadni nekem azt a szerelmet, amit annyira meg akartam kapni tőle. Biztonságot kerestem a kapcsolatunkban, de vele ez esélytelen volt.

Az érzelmeimért gyakran a fiatalságom és a tapasztalatlanságom volt okolható. Bár olyan bölcs lettem volna akkor, mint amilyen most vagyok. Valószínűleg már a kezdet kezdetén rájöttem volna, hogy ez így nem jó.

Sosem gabalyodtam volna bele egy ilyen túl komolyan vett, veszélyes kapcsolatba. Ostoba voltam, és nem voltam tisztában a realitásokkal. Azt azonban megtanultam, egyesek nem méltóak a szeretetünkre és figyelmünkre. Örülök annak, hogy képes voltam okulni e tapasztalatból, függetlenül attól, hogy akkor ezt mennyire megszenvedtem.

Te voltál már ilyen kapcsolatban? Mi a véleményed erről? Írd meg hozzászólásban, ezt a cikket pedig küldd tovább!