A Down szindrómás házaspár 25 éven keresztül feltétel nélkül szerette egymást

Máj 03, 2019 by apost team

Kris és Paul Scharoun-DeForg szerelme egy igazi Rómeó és Júlia történet, amely egy tiltott, vagy inkább nem szokványos szerelemről szól. Az ő esetükben azonban nem a családjuk akarta szétválasztani őket, sokkal inkább a társadalom nem volt képes elképzelni, hogy Down szindrómás emberek is képesek érett romantikus kapcsolatot ápolni, nemhogy összeházasodni.

Ők ketten minden előítéletet és korlátot áttörve bebizonyították, hogy a szerelemnek nincsenek határai.

A szerelmet nem lehet egy dobozba zárni

A szerelem több egy szónál. Ez egy érzelmi állapot. Ez maga az erő. Ez készteti az embereket, hogy még maguk számára is elképzelhetetlen dolgokat legyenek képesek megtenni, minden akadályt lekűzdve. Egy olyan dologra, amiben ennyi energia van, nem akaszthatunk egyszerűen egy címkét, nem tehetjük be egy dobozba, hogy aztán egy polcon katonásan elhelyezzük.

Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint Kris és Paul Scharoun-DeForge szerelmének története. Mindketten Down szindrómával születtek. A szerelmes gerlepár 30 évvel ezelőtt találkozott egy táncesten. Szerelem volt első látásra.

apost.com

Kris később azt mondta, hogy Paul megnyitotta előtte a világot, és látta a szemeiben a jövőjét miközben táncoltak azon a végzetes estén.

Öt évvel később, 1994-ben már házasok voltak. A 25 éven keresztül tartó házasságuk valószínűleg a leghosszabb az összes Down szindrómás páros által kötött házasság közül. Az évek során a páros aktív tagjaivá váltak a társadalomnak, amivel kitaposták az ösvényt a többi a fejlődési és fogyatékos betegséggel élő ember számára. A szerelmük szembeszállt az előítéletekkel, Megmutatták az egész világ számára, hogy a fogyatékossággal élő emberek is képesek mély, romantikus kapcsolatokra.

Paul leérettségizett, több munkát is ellátott, és kitanulta a tömegközlekedést. 2013-ban ARC of Onondaga megválasztotta az Év Emberének. Sajnos nemrégiben Alzheimer kórt és a demenzia korai stádiumát állapították meg nála, amely gyakran előfordul a Down szindrómás embereknél idősebb korában. A szerettei támogatásáva Kris kérelmet nyújtott be az államnak, hogy engedélyezzék neki és Paul számára, hogy együtt maradhassanak Syracuse -i otthonukban, ahol megkaphatják a személyettől a megfelelő segítséget a betegség korai stádiumában. Végül, Paul állapota romlásnak indult és a pár nem lakhatott tovább együtt.

Paul-nak intenzív szakápolói gondozásra volt szüksége, ezért egy erre megfelelő lakóközösségbe költöztették. A páros ahányszor csak lehetőségük adódott rá, találkoztak, hogy a lehető legtöbbet kihozzák a hátralévő hónapokból, amit még együtt tölthettek.

A keserédes búcsú

Krist a Syracuse-i Upstate Egyetemi Kórházban kezelték tüdőgyulladással, amikor Paul meglátogatta őt, hogy megünnepeljék a 25-ik házassági évfordulójukat. Annak ellenére, hogy mind a ketten kerekesszékhez voltak kötve, ez a dinamikus duó megújította a fogadalmát a kórházi kápolnában. Hat hónappal később, a Valentin napot együtt ünnepelték, amikor a Harmony Katz meglepetés koncertet adott nekik. Kris szeretetteljesen átkarolta a férjét és zenére odasuttogta neki a dalszövegeket, mint például " Légy az én kedvesem". Ez volt az utolsó együtt töltött ünnep számukra. Kris rajzolt egy gyönyörű pillangót Paul-nak, amit ezután az ágya fölé lógattak. Üzenetben azt írta mellé, hogy ő az álmai férfija.

Paul 56 évesen, néhány nappal Valentin nap után hunyt el a demenzia/Alzheimer komplikációiban. Az 59 éves Kris most özvegyként él. Mindenesetre az ő történetük örökké élni fog, és insprirálni fogja a szerelmeseket a világ minden pontján.

Ismersz a környezetedben valakit nem szokványos szerelmi történettel? Vagy te magad részese voltál már hasonlónak? Írd meg nekünk a történeted, a gondolataid, és kérdéseidet a lenti kommentben. Ne felejtsd el megosztani ezt a töténetet, hogy másokhoz is eljusson ez az inspiráló szerelem, amely nem ismert határokatl.